Rézler Gyula szociológus 1911. május 31-én született Miskolcon. A Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. 1938-ban társadalomtörténetbõl doktorált a szegedi egyetemen, majd 1941-ben államtudományból Pécsett. 1948 novemberében külföldre kellett távoznia. Elõbb Ausztriában, majd 1952-tõl az Egyesült Államokban élt.
90 éves korában, 2001. október 29-én Budapesten hunyt el. Halála magas kora ellenére is váratlan volt, hiszen két nappal korábban még 150 fõs hallgatóság elõtt tartott elõadást és novemberre 13 elõadást, kurzust tervezett. Akik csak ismerték, kedvelték bölcsességéért, közvetlenségéért; élénk és színes egyénisége, kedves humora sok barátot és tisztelõt vonzott.
Rézler professzor tudományos munkásságában, pályafutásában három idõszakot lehet jól elkülöníteni.
Magyarországon úttörõként munkás- és üzemszociológiai kutatásokat végez. Két nagyobb lélegzetû, összefoglaló jellegû, azóta is folyamatosan hivatkozott mûvet ír: A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867-1914; Bevezetés a szociológiába.
A kutatómunka mellett szociológiai ismereteit 1938-ban a Laky Dezsõ által vezetett árelemzõ bizottság tagjaként, majd 1941-ig a miniszterelnökség gazdaságtudományi csoportjában hasznosítja.
1943-ban - Szabó Lászlóval közösen - létrehozza a Magyar Munkatudományi Intézetet, melynek 1945-ig igazgatója. Ezt követõen az Újjáépítési Minisztérium gazdaságpolitikai tanácsadója.
Az 1947/48-as tanévben a Pécsi Tudományegyetem nyári szakán szociológiát ad elõ.
1948-ban politikai okok következtében el kell hagynia az országot. 1952-tõl 1976-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig a munkatudományok területén végzett kutatómunkája mellett egyetemi oktatóként tevékenykedik. Kezdetben a University of Texas vendégprofesszora, majd 1954 és 1957 között a new yorki St. Francis College közgazdasági intézetének társprofesszora. 1957-ben kinevezik a Loyola University of Chicago professzorának, ahol az egyetem munkatudományi intézetében (Institute of Industrial Relations) professzorként illetve az intézet igazgatójaként dolgozik.
Ez idõ alatt Fullbright professzorként az indiai yamshedpuri egyetemen és vendégprofesszorként a Michigan State University School of Labor and Industrial Relations is tanít, 1972-ben a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal genfi kutatóintézetében dolgozik.
Egyetemi pályafutásának befejezésével 1976-ban új szakmai pályát választ: munkaügyi döntõbíróként mûködik az Egyesült Államokban. Több mint ezer munkaügyi vitában, kb. harminc esetben precedenst jelentõ ügyekben hoz döntést. Tevékenységének elismeréseként a National Academy of Arbitrators tagjai közé választják.
Publikációi angolul, magyarul, németül, olaszul és spanyolul jelentek meg. Tizenhárom könyvet és több mint hatvan tanulmányt írt.
Magyarországra 1969-ben látogat el ismét, amikor kapcsolatba kerül az MTA Szociológiai Intézet munkatársai közül Farkas Jánossal, Héthy Lajossal, Kulcsár Kálmánnal, Makó Csabával és Szelényi Ivánnal. Ezt követõen, ha nem is intenzív, de folyamatos kapcsolatot tart a hazai társadalomkutatókkal. Az1990-es évek elejétõl a kapcsolat intenzívebbé válik: 1991-ben, 1993-ban, majd 1997-ben Budapesten amerikai szakemberek bevonásával szemináriumot rendez a magyar munkaügyi kérdésekkel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek számára. Ezek a szemináriumok meghatározó szerepet játszottak azoknak a magyar arbitrátoroknak (kb. 100 fo) a felkészítésében, akiket a munkaügyi viták eldöntésére a munkaadók és a munkavállalók a Munkaügyi Minisztériummal közösen nem rég neveztek ki. 1997 tavaszán a Budapesti Mûszaki Egyetemen tanít.
1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagjává választja és Rézler Gyula egyben visszanyeri magyar állampolgárságát is.
Szabad idejében "számítógépes és internetes ismeretek" kurzust tart idõs otthonok lakói számára és rendszeresen edz az úszóversenyekre, amelyeken évek óta megõrizte a New Mexico korosztály elsõségét.
2001 nyarán, felesége és legfõbb támasza elvesztése után visszatér Magyarországra. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kurzusokat, elõadásokat tart. Itteni családja körében éri a halál.