Rézler Gyula életrajza

Rézler Gyula szociológus 1911. május 31-én született Miskolcon. A Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. 1938-ban társadalomtörténetből doktorált a szegedi egyetemen, majd 1941-ben államtudományból Pécsett. 1948 novemberében külföldre kellett távoznia. Előbb Ausztriában, majd 1952-től az Egyesült Államokban élt.

90 éves korában, 2001. október 29-én Budapesten hunyt el. Halála magas kora ellenére is váratlan volt, hiszen két nappal korábban még 150 fős hallgatóság előtt tartott előadást és novemberre 13 előadást, kurzust tervezett. Akik csak ismerték, kedvelték bölcsességéért, közvetlenségéért; élénk és színes egyénisége, kedves humora sok barátot és tisztelőt vonzott.

Publikációi angolul, magyarul, németül, olaszul és spanyolul jelentek meg. Tizenhárom könyvet és több mint hatvan tanulmányt írt.

*

Rézler professzor tudományos munkásságában, pályafutásában három időszakot lehet jól elkülöníteni.

1938-1948

Magyarországon úttörőként munkás- és üzemszociológiai kutatásokat végez. Két nagyobb lélegzetű, összefoglaló jellegű, azóta is folyamatosan hivatkozott művet ír: A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867-1914; Bevezetés a szociológiába.

A kutatómunka mellett szociológiai ismereteit 1938-ban a Laky Dezső által vezetett árelemző bizottság tagjaként, majd 1941-ig a miniszterelnökség gazdaságtudományi csoportjában hasznosítja.

1943-ban – Szabó Lászlóval közösen – létrehozza a Magyar Munkatudományi Intézetet, melynek 1945-ig igazgatója. Ezt követően az Újjáépítési Minisztérium gazdaságpolitikai tanácsadója.

Az 1947/48-as tanévben a Pécsi Tudományegyetem nyári szakán szociológiát ad elő.

1952-1976

1948-ban politikai okok következtében el kell hagynia az országot. 1952-től 1976-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig a munkatudományok területén végzett kutatómunkája mellett egyetemi oktatóként tevékenykedik.

Kezdetben a University of Texas vendégprofesszora, majd 1954 és 1957 között a New York-i St. Francis College közgazdasági intézetének társprofesszora. 1957-ben kinevezik a Loyola University of Chicago professzorának, ahol az egyetem munkatudományi intézetében (Institute of Industrial Relations) professzorként illetve az intézet igazgatójaként dolgozik.

Ez idő alatt Fulbright professzorként az indiai Jamshedpuri Egyetemen és vendégprofesszorként a Michigan State University School of Labor and Industrial Relations programjaiban is tanít, 1972-ben a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal genfi kutatóintézetében dolgozik.

1976-2001

Egyetemi pályafutásának befejezésével 1976-ban új szakmai pályát választ: munkaügyi döntőbíróként működik az Egyesült Államokban. Több mint ezer munkaügyi vitában, kb. harminc esetben precedenst jelentő ügyekben hoz döntést. Tevékenységének elismeréseként a National Academy of Arbitrators tagjai közé választják.

*

Magyarországra 1969-ben látogat el ismét, amikor kapcsolatba kerül az MTA Szociológiai Intézet munkatársai közül Farkas Jánossal, Héthy Lajossal, Kulcsár Kálmánnal, Makó Csabával és Szelényi Ivánnal. Ezt követően, ha nem is intenzív, de folyamatos kapcsolatot tart a hazai társadalomkutatókkal.

Az 1990-es évek elejétől a kapcsolat intenzívebbé válik: 1991-ben, 1993-ban, majd 1997-ben Budapesten amerikai szakemberek bevonásával szemináriumot rendez a magyar munkaügyi kérdésekkel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek számára. Ezek a szemináriumok meghatározó szerepet játszottak azoknak a magyar arbitrátoroknak (kb. 100 fő) a felkészítésében, akiket a munkaügyi viták eldöntésére a munkaadók és a munkavállalók a Munkaügyi Minisztériummal közösen nemrég neveztek ki. 1997 tavaszán a Budapesti Műszaki Egyetemen tanít.

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választja és Rézler Gyula egyben visszanyeri magyar állampolgárságát is.

*

Szabad idejében "számítógépes és internetes ismeretek" kurzust tart idős otthonok lakói számára és rendszeresen edz az úszóversenyekre, amelyeken évek óta megőrizte a New Mexico korosztály elsőségét.

2001 nyarán, felesége és legfőbb támasza elvesztése után visszatér Magyarországra. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kurzusokat, előadásokat tart. Itteni családja körében éri a halál.