Történeti összefoglaló

Farkas János: A Rézler Gyula Alapítvány története

Az 1990-es évekig Rézler Gyula neve és munkássága Magyarországon csak egy szűk körben volt ismert: azok emlékében élt, akikkel még 1948-as kényszerű távozása előtt együtt dolgozott, illetve tudtak munkájáról a tudományos munkásságát könyvekből, publikációkból megismerő szociológusok, történészek és kutatók. Még kevésbé volt ismert Rézler Gyula amerikai arbitrátori karrierje, s az a tény, hogy nyolcvan évesen is még aktívan dolgozik. Így felejthetetlen meglepetés volt 1994-ben Tóth Pál Péter számára – aki Albuquerque-ben Jónás Pált, a magyar származású közgazdász ismerősét látogatta meg, – hogy összeismerkedhetett vendéglátójának jó barátjával, a közelben lakó Rézler Gyula professzorral. Azaz Gyulával, Gyuszival – ahogyan kérésére, a későbbiekben mindannyian szólítottuk, s ahogyan az alapítvány létrehozásának személyes hangú felidézése során én is utalok rá.

Tóth Pál Péter azzal a hírrel tért haza, hogy Gyulát erősen foglalkoztatja egy alapítvány létrehozásának gondolata, amellyel támogatni szeretné a fiatal magyar kutatók, főleg PhD-hallgatók tanulmányait. Az előkészítés éveket vett igénybe, amelyben Gyula maga is aktívan részt vett budapesti látogatásai alkalmával. Nemcsak az alapítványnak kereste a legalkalmasabb befogadó helyet, hanem eközben szakmai előadásaival, konzultációival az arbitrálást (döntőbíráskodást) is igyekezett megismertetni, népszerűsíteni. Kapcsolatot épített ki az egyetemekkel, mindenekelőtt az (akkori nevével) Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel és a Budapesti Műszaki Egyetemmel, illetve az akkori munkaügyi kormányzat és szakma képviselőivel, akiktől nem állt távol az alternatív vitarendezés módszereinek hazai bevezetése. Több lehetséges intézmény mérlegelése után végül 1995-ben, az általam vezetett BME Szociológia Tanszékhez telepítetten hoztuk létre a Rézler Gyula Alapítványt.

Az alapítványt, Gyula akaratának megfelelően, kezdettől egyetemközi együttműködésnek tekintettük, amelyben a BME, az ELTE és a (jelenlegi nevén) Budapesti Corvinus Egyetem alkotja a szervezeti magot, de szoros kapcsolatot építettünk ki a szegedi, pécsi, miskolci egyetemek, majd később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Főiskola, a Budapesti Kommunikációs Főiskola és más felsőoktatási intézmények oktatóival és pályázataink iránt érdeklődő hallgatóival is. Az alapítvány induló kuratóriumának összetétele a következő volt: elnök Ladó Mária (Munkaügyi Kutatóintézet), titkár Krémer András, tagjai Csákó Mihály (ELTE), Tóth Pál Péter (KSH Népességkutató Intézet) és én (BME). Kezdetben Lengyel György, a BKE Gazdaságszociológiai Tanszékének vezetője, majd később helyettese, Szántó Zoltán is részt vett a kuratórium munkájában.

Gyula, amint rövid életrajzából is látjuk, az 1990-es években visszatért a magyar tudományos életbe. A szakma újra felfedezte őt, értékelve, hogy a két háború közötti szociológia és szociográfia még élő klasszikusáról van szó. Élenjáró szerepet töltött be a konfliktuskezelés új kultúrájának hazai meghonosításában. Elismerését mindennél jobban jelezte, hogy kezdeményezésemre Rézler Gyulát 1998-ban – Kulcsár Kálmán és Cseh-Szombathy László akadémikusok ajánlásával – a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Székfoglaló beszédét „Az arbitrálás szociológiája” címmel tartotta. Gyula visszatért a hazai publikációk világába is: 1999-ben – a kuratóriumi tagokkal közösen – megjelentették a „Döntőbíráskodás” c. első magyar nyelvű könyvet az alternatív konfliktuskezelésről.

Az alapítvány 1996-ban kezdte meg az ösztöndíjas támogatások nyújtását – és Gyula korábbi előadásainak, személyes jelenlétének, köszönhetően azonnal volt érdeklődés. A fiataloknak nem csupán hazai kutató munkájukhoz tudott az alapítvány anyagi segítséget nyújtani, hanem Gyula az alapítányra bízta azoknak a fiataloknak a kiválasztását, pályáztatását is, akik az általa az USA-ban létrehozott egyetemi ösztöndíjakból kapnak támogatást. Az Indiana University-hez (Bloomington) telepített ösztöndíjban fiatal kutatók részesülhetnek, akik doktori (PhD) témájukon dolgozhatnak ezen a világhírű egyetemen. Gyula eredeti szándéka szerint elsősorban a munkatudományi témákat, munkaügyi kapcsolatokat (interdisciplinary area of industrial relations) kutatók kapnak ösztöndíjas támogatást, de több esetben előfordult, hogy más, kapcsolódó, aktuális társadalomtudományi probléma kutatására adtunk a fiataloknak lehetőséget. A University of New Mexico-ra (Albuquerque) Gyula két ösztöndíjat telepített, az egyiket a School of Public Administration-ra, a másikat az Anderson School of Management-re. Mindkét intézetben a mediáció és arbitráció, azaz az alternatív konfliktuskezelés módszereivel ismerkednek meg az alapítvány kuratóriuma által kiválasztott ösztöndíjasok.

Az ösztöndíjasok köre – akikkel Gyula, különösen Albuquerque-ben, szoros kapcsolatot alakított ki – egyre bővült, s az évenként ismétlődő hazalátogatások időszakára szervezett előadásoknak, konzultációknak is egyre nagyobb volt a hallgatósága. 2001 őszén Gyula ismét vendégprofesszorként tartott előadásokat a BME MBA kurzusán. Kollégáival terveket szőtt egy Munkatudományi Intézet létrehozásáról, amelyet azonban váratlan halála már félbeszakított.

Az Alapító halála utáni időszak, a végrendelet érvényesítése számos feladatot adott, mind a hazai Rézler Gyula Alapítvány, mind az amerikai egyetemekhez telepített alapítványok számára. Gyula jelentős összeget hagyott az alapítványra, így 2002-től már kibővített programmal dolgozhattunk.

2002 tavaszán módosult az alapítvány kuratóriumának összetétele. Ekkor lett tag Gyula unokaöccse, Várady Tamás (akadémiai kutató, vállalkozó, ma a BME professzora, az amerikai és magyar alapítványok létrehozásának kigondolásában Gyula társa), valamint Zane Reeves professzor, aki az UNM-en létrehozott konfliktuskezelési program koordinátora, valamennyi ösztöndíjasunk képzésének irányítója, s nem utolsó sorban, Gyula hűséges barátja és közvetlen munkatársa volt.

2003. január 1-től – munkahelyi elfoglaltságai miatt – Ladó Mária átadta nekem a kuratórium elnöki tisztét. Az alapítvány irodája egyben az én egyetemi dolgozószobám lett. 2005-ben – Gyula régi tervét szem előtt tartva – létrehoztuk a Rézler Mediációs Intézetet, amely a konfliktuskezelés, mediáció, arbitráció hazai fejlesztését kívánja szolgálni.

Az alapítvány kuratóriumának két alapvető feladata volt és van: ösztöndíj pályázatok kiírása és a pályázatok elbírálása, illetve a fogadó egyetemekkel való megállapodások megkötése és karbantartása, a folyamatos kapcsolattartás. Ez utóbbi feladat az amerikai egyetemek intézeteinek és aktuális vezetőinek változása miatt intenzív tárgyalást és egyeztetést kívánt az évek során. Kiváló kapcsolatot sikerült kiépítenünk az UNM két részlegével és folytatódik az Indiana University-vel csaknem 20 éve tartó együttműködés is. Az egyetemekről, programjukról és az aktív szerepet vállaló intézményvezetőkről itt található bővebb információ.

2005-ben kezdtünk kiadványokat publikálni. Célunk kettős: egyrészt Rézler Gyula munkásságának mind szélesebb körű megismertetése, beleértve mind a korábbi – ma már szinte elérhetetlen – publikációinak kiadását, mind amerikai munkásságának megismertetését; másrészt a hazai, még mindig igen szerény alternatív vitarendezési szakirodalom gazdagítása.

2011-ben Rézler Gyula születésének 100. évfordulójára emlékeztünk. A centenáriumi konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián rendeztük meg, amelynek fővédnöke Pálinkás József akadémikus, az MTA elnöke volt. Az évforduló alkalmából újabb könyveket adtunk ki, amelyek közül a Janky Béla által szerkesztett „Szervezet, konfliktus, mediáció: Tanulmányok a 100 éve született Rézler Gyula emlékére” c. kötetet emelném ki, amely korábbi ösztöndíjasaink legjobb tanulmányait tartalmazza.

2014-ben megkezdtük hazai ösztöndíjpályázataink körének bővítését, mégpedig két irányba. Egyfelől, olyan konkrét, tematikus pályázatot is meghirdetünk a továbbiakban, amelyek aktuális társadalmi jelenségeket, problémákat vizsgálnak. Elsőként kiírt felhívásunk azt célozta meg, hogy készüljenek tanulmányok a tudományos életben dolgozó gyermekes anyák szakmai esélyeiről és nehézségeiről, beleértve a tudományos pályázati rendszerben való szereplésüket. Másfelől, terveink között szerepel olyan pályázatok meghirdetése is, amelyek a fiatalokat Rézler Gyula szakmai tevékenységének és életművének feldolgozására ösztönzi.

Büszke vagyok arra, hogy 2010 decemberében a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kármán Tódor-díjjal tüntette ki alapítványunkat, amelyet évente öt olyan szervezet nyerhet el, amely különös súllyal támogatja a fiatal magyar értelmiség képzésének ügyét. Abban az évben a miénk volt az egyetlen, amely magánalapítványként nyerte el ezt a megtisztelő Díjat.