Rézler Gyula Alapítvány - Konferencia 2026

2026. február 10-én az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályával közösen rendeztük meg az Igazságosság és méltányosság – Rézler-emlékkonferenciát. A konferencia méltó alkalmat teremtett arra, hogy előadóink és résztvevőink közösen gondolkodjanak az igazságosság és méltányosság időszerű kérdéseiről. Köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték az eseményt, és hozzájárultak a szakmai párbeszéd gazdagításához.
Az előadások és beszélgetések során készült fotókat a képgalériában tekinthetik meg. (Szigeti Tamás / MTA fotói)
A plenáris ülés felvétele az MTA YouTube-csatornáján érhető el.

9.30 – 12.00 Plenáris ülés

9.30 Halmai Péter, az MTA rendes tagja, a Gazdaság- és Jogtudományok Osztáláynak elnöke (BMGE, NKE): Megnyitó

9.40 Tóth Pál Péter, az MTA doktora: Rézler Gyula, a tudós és a mecénás

10.00 Pléh Csaba, az MTA rendes tagja: Igazságosság és méltányosság a mai pszichológia emberképében

A mai evolúciós kiindulású pszichológia az ember és más főemlősök összevetésében kimutatja, hogy
az emberek igen korán követik a két elvet a javak elosztásában. Ráadásul tudás megosztására is törekszenek. Ugyanakkor, a tudást illetően, sokáig aszimmetrikusak. A felnőtt környezettől tanítást és tudást várnak s elfogadják a társadalmi önkényeket, például a nyelvi jeleket. A jóindulat és az önként követés kettőssége sok konfliktust értelmezhetővé tesz a felnőtt társas életében is.

10.40 Csepeli György, az MTA doktora: Korreferátum

Az igazságosság kék madara. Platon nevezetes barlangjának lakói a barlang bejáratának háttal, bilincsbe verve csak a kinti tűz által vetett árnyakat látják. A barlanglakók némák, de ha társalkodnának egymással, csak mondataik lennének, amelyek chatGPT-hez hasonló együttese rontatlan tökéletességű eszmei valóság hitét ültetné el fejükben. Ha a barlang lakói bilincseiktől megszabadulva kint találnák magukat a hátborzongató idegenségben, akkor beleütköznének a problémába: a létezés legalap-vetőbben etikai, mely szerint, mint Anaximandrosz kétszáz évvel Platon előtt már kimondta, „amiből a dolgok létrejönnek, szükségszerűen abba kell pusztulniuk is, hiszen bűnhődniük kell és megítéltetniük jogtalanságaikért az idő rendje szerint”. Az igazságosság szociológiájának modern teoretikusai mintha bent maradtak volna a barlangban, s elhiszik a maguk által teremtett diskurzus mondatait, miszerint az igazságosság elvei az aktuális körülményektől függetlenek, az elvek általánosan elismertek, s ha az elvek sérülnek, az igazságosság helyreállítására magától értetődően mindenki késznek mutatkozik. John Rawls és követői nem akarják tudomásul venni, hogy az igazságosság eszméje a barlangi benti lét szülte illúzió, amely az embert evolúciósan saját csoportjához kötő átokkal nem számolva nem láttatja, hogy a jog és a jogtalanság közötti határt nem az eszme, hanem az erő határozza meg.

11.10 Szakadát István egyetemi docens: A magyar akadémia 200 éve
Az előadás első részében az MTA 200 éves történetéből az akadémikusokra összegyűjthető adatok alapján mutat be idősoros grafikonokat (tagsági viszonyok alakulása, életkorgörbék változásai stb.), majd az előadás második részében az akadémikusi jelölések rendszerét vizsgálja meg 1945-től napjainkig. Alapstatisztikákat, történeti idősorokat mutat be, illetve hálózatelemzés segítségével elemzi ezt az ajánlási gráfot, általános szabályszerűségeket keresve, de figyelve a történelmi, valamint az egyes osztályok közötti különbségekre.

11.50 Tóth Pál Péter, az MTA doktora: Elnöki zárszó

13.00 – 16.00 Szekcióülések

13.00 – 14.30

1. szekció, Kisterem, II. emelet: A munkásság társadalmi integrációja

Szekcióvezető: Valuch Tibor az MTA doktora

A szekcióülés áttekinti, hogy a posztkommunista átmenetben és a piaci viszonyok konszolidációjában mi történt a tradicionális munkássággal és helyét hogyan vette át az új munkásság (Alabán Péter). Majd Bartha Eszter a mechanikus osztályfogalom és az abból következő cselekvés helyett (Eigen-Sinn koncepció) a munkások megélt életére, társas kapcsolataira és a mindennapi életre helyezi a hang-súlyt és arra keresi a választ, hogy milyen lehetőségei voltak a munkások „önfejűségének” és önkifejezésének a Kádár-rendszerben és a rendszerváltás után. Ezt követően Acsády Judit szól a munkásnők rendszerváltás előtt és után kérdésköréről. Az 1980-as évektől 2010-ig a társadalmi integráció szempontjából átfogóan megvizsgálja a munkásnők társadalmi helyzetét, összetételét, jellemzőit. Végezetül pedig Valuch Tibor górcső alá veszi, hogy volt-e/van-e munkásosztály? Illetve kísérletet tesz a munkás fogalom értelmezése a késői államszocializmusban és a piacgazdasági átmenetben.

2. szekció, Felolvasóterem, I. emelet: Munkajog elméletben és a gyakorlatban a mai Magyarországon

Szekcióvezető: Kiss György az MTA rendes tagja

A jogirodalomban „a munkajog” általában az absztrakció magas szintjén értekeznek. Ennek a meg-közelítésnek az a veszélye, hogy ún. modellértékű megoldásokra hivatkoznak a szerzők, ezeknek a magyar jogba történő átvételét sürgetve, miközben a hazai jogalkotást és jogalkalmazást számos kritika éri. Nem vitatva a bírálatok jelentős részének megalapozottságát, indokolt néhány dologra felhívni a figyelmet. Adott ország jogrendje nem választható el az országra ható körülményektől. A munkajogot illetően különösen ezek közé tartozik a gazdaság helyzete, illetve ezzel összefüggésben a jogalkotó – a politikai döntéshozó – gazdaságpolitikai és ezzel összefüggésben foglalkoztatáspolitikai irányultsága. A gazdaságpolitika lehet innovációalapú, a magas hozzáadott értékű ágazatokat preferáló megközelítés, de lehet olyan „beszállító” gazdaság, amely a mások által behozott alacsonyabb szintű technológiát használja fel. A gazdaság szerkezetének minősége, földrajzi eloszlása, a termelés és a szolgáltatások aránya, a használt technológia mind befolyásolják a társadalom tagjainak képzettségi szintjét, kompetenciáját és motivációját. Mindez a munkajogra kivetítve azt jelenti, hogy az első esetben az egyéni és a kollektív magánautonómia jelentős szerepet kap a munkajogviszony tartalmának kialakításában. Ezt azt jelenti, hogy a jogi norma mellett a kollektív megállapodásoknak, mint a munkajog kontraktuális-normatív jogforrásának a jelentősége megnő. A második esetben a jogalkotó olyan területeket szabályoz, amelyek alapvetően a felek megállapodási szférájába tartoznak. A gazdasági és politikai rendszerváltást követően megalkotott Munka Törvénykönyve „magánjogias”, a felek autonómiájára épülő munkajogi rendszert kívánt megalkotni. Ez az elképzelése számos ok miatt nem valósult meg, és a 2010. évi kormányváltás utána sem ebben az irányban fordult a munkajog fejlődési iránya. A Rézler konferencia szekcióülésén a munkajog egyes jogintézményein keresztül elemzik a szándék és a valóság közötti eltéréseket, megvilágítva a diszkrepancia lehetséges okait. Így többek között – a szervezők szándékai szerint – szóba kerül a magánjog és a munkajog kapcsolata, a munkajogviszony rugalmassága, a munkaszerződés jelentősége, a munkajogviszony megszüntetésének jogi és jogon kívüli problémái, a kollektív szerződések hiányának következményei, a munkajogi viták rendezésének, a bírósági eljárások helyzete.

14.30 – 16.00

3. szekció, Kisterem, II. emelet: Az alternatív vitarendezés kihívása a változó társadalmi keretrendszerben

Szekcióvezető: Krémer András Ph.D. főiskolai tanár

Az elmúlt időszak társadalmi változásai olyan új élethelyzeteket teremtenek, amelyek akár az eddigi szabályozatlanság okán alakultak ki, amelyek korábban nem feltétlenül léteztek. Az új élethelyzetek mellett azonban a korábbi konfliktusainkkal is meg kell küzdeni. E konfliktusok feloldásának jelentős része azonban nem feltétlenül kívánja meg a bírói és/vagy a közigazgatási utat. Ezen viták feloldására kiváló lehetőség az alternatív vitarendezési folyamatok jelentősebb alkalmazása. Egyes területeken, mint a fogyasztóvédelem, családjog, előbbi már jelenleg is egészen jól bejáratott. Az élet más területein pl. a munkaügy azonban csak fel-fel bukkan, mint a főnix madár.

Éppen ezért ma két jelentős kihívás áll az alternatív vitarendezés előtt. Az első, hogy új élethelyzetekre is kiterjesztésre kerüljön. (Ne feledjük, hogy a mostani alkalmazása is felemás). A másik kihívása pedig abban áll, hogy a társadalmi változások egyik motorja a technológiai változás. Kérdéses azonban, hogy a meglévő (működő) vitarendezési módszerekbe hogyan lehet ezt beintegrálni? Illetve, hogy az esetlegesen új élethelyzetekre kialakítandó fórumoknak és eljárásoknak mennyire kell az új technológiákra figyelemmel lenniük?

További kérdés, hogy a különböző tudományterületek (jog, közgazdaságtan, menedzsment, szociológia, szociálpszichológia, kommunikáció, játékelmélet, pedagógia, környezet, informatika) érdeklődése, támogatása hogyan alakul a világban és itthon a téma iránt. Készülnek-e hatásvizsgálatok, módszertani kutatások, értékelések, szabályozások vizsgálata, tudnak-e a témával foglalkozó kutatók egymásról, vannak-e kapcsolataik a gyakorló szakemberekkel?

A szekció az MTA Munkaügyi kapcsolatok Albizottságával közösen szervezett esemény. Az albizottság társelnökei prof. Dr. Kun Attila egyetemi tanár és Dr. Mélypataki Gábor egyetemi docens.

4. szekció, Felolvasóterem, I. emelet: „Rézler Gyula, a mecénás” – A Rézler Gyula Alapítvány és a Rézler Gyula Mediációs Intézet tevékenysége

Szekcióvezető: Hanyu Henrietta, a Rézler Gyula Alapítvány társelnöke

A szekció keretében röviden – kb. 15-20 percben – bemutatásra kerül a Rézler Gyula Alapítvány elmúlt 30 éves tevékenysége, ösztöndíj programjai. Szó lesz arról, hogy mi az Alapítvány tevékenységének fő fókusza, s hogyan jelennek meg programjaiban a Rézler Gyula által támogatni kívánt értékek. Az ösztöndíj programok során szerzett tapasztalataikról, élményeikről volt ösztöndíjasokkal beszélgetünk (kerekasztal-beszélgetés). Ezt követően Krémer Andrással röviden bemutatjuk a Mediációs Intézet tevékenységét. A szekcióülés néhány jövőbe tekintő gondolattal zárul.